Melis Eszter
- Eszter Melis
- ápr. 1.
- 1 perc olvasás
Frissítve: ápr. 2.
Melis Eszter őskoros régész, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézetének tudományos munkatársa. 2008-ban szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karon történelem, majd 2009-ben régészet szakon. 2007-től a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSz), majd Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ alkalmazásában nagyfelületű, megelőző régészeti feltárásokon vett részt. 2015-től a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, budapesti Topográfiai Osztályán dolgozott régészeti terepbejárásokon és Előzetes régészeti dokumentációk készítésén. Ezt az alapvetően régészeti örökségvédelmi tevékenységet folytatta a különböző utódszervezeteknél 2021-ig.
2015-ben kapott részmunkaidős állást a Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézetében, Kiss Viktória Lendület Mobilitás projektjében. Ennek köszönhetően vett részt hazai és nemzetközi konferenciákon, több tanulmánya jelent meg, elsősorban a temetkezések társadalomrégészeti és bioarcheológiai elemzésének témájában. “Az Északnyugat-Dunántúl a kora bronzkor végétől a koszideri periódusig” című PhD disszertációját 2023-ban védte meg az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájában.
Kutatásai elsősorban a nyugat-magyarországi kora és középső bronzkori temetkezések és települések komplex vizsgálatára fókuszálnak. A temetkezések elemzése során különös hangsúlyt fektet a társadalom- és identitásrégészet módszereinek alkalmazására. A kora és középső bronzkorban, a Dunántúl területén élt gyerekekre vonatkozó kutatásait két tanulmányban publikálta (lásd itt és itt). A „Gyerekterek” konferencia szervezésében fő feladata a honlap szerkesztése, valamint egy társszerzős előadásban mutatja be a Nyugat-Magyarországon Kr. e. 2200 és 1600 között élt gyermekekre vonatkozó legújabb kutatásokat, többek között izotópos eredményeket.
Hozzászólások