Meddig tarthatott a gyerekkor?

Az újabb régészeti szakirodalomban az embertanilag 20 év alattinak becsült egyéneket értelmezik általában gyerekekként/nonadultusként. A maradványok antropológiai meghatározásának módszereire, problémáira itt nem térnénk ki részletesen, hanem társadalmi szempontból vesszük górcső alá, hogy kiket tekinthettek az egykori közösségekben gyerekeknek, hány éves kortól ismerhették el őket felnőttként vagy a közösség teljes értékű tagjaként? A gyermekek eltemetésének módja, mellékleteik elsősorban azt tükrözik, hogy a felnőttek hogyan viszonyultak a legfiatalabbakhoz, valamint elvesztésükhöz és rámutat ennek a  gyászfolyamatára is. Ezért különösen jelentős a gyermekek maradványainak biorégészeti vizsgálata, amelynek alapján megismerhetjük életmódjukat, betegségeiket, származásukat vagy akár rokoni kapcsolataikat.

Bronzkori jelenet a hallstatti sóbányából gyerekekkel (Reschreiter, Kowarik 2019, Fig. 2)

Fontos, hangsúlyoznunk, hogy az őskori közösségekben a gyerekek gazdasági szerepe nem volt elhanyagolható, aktívan részt vettek a munkamegosztásban. Az ausztriai Hallstattban feltárt, bronzkori sóbányákban a kisméretű bőrsapkák és csákányok alapján már nyolc éves életkortól dolgozhattak gyerekek, de például a kosárfonásban, kerámiaedény készítésben és élelemgyűjtésben még kisebbek is részt vehettek. Másrészt a komplex paleopatológiai vizsgálatok a bronzkorban élt 14–15 éves lányok medencecsontjain szülésre és terhességre utaló elváltozásokat mutattak ki, azaz a tizenéves lányok már anyák lehettek az őskorban. 

A régészeti kultúrákon átívelő tanulmányok arra mutattak rá, hogy megfigyelhetőek a gyerekek fejlődésében univerzális fordulópontok, amelyeket részben biológiai folyamatok (pl. az emésztőrendszer fejlődése, nemi érés) határoznak meg. Ezek az életkori változások egyúttal kulturálisan meghatározottak, amelyet befolyásol a közösség gazdálkodása, értékrendje. A földművelő, letelepült, helyenként városias életforma szerint élő közösségekben nagyjából három éves kor körül ért véget a kisgyerekek anyatejes táplálása, amely gyakran a gyermekek önálló személyként való elismerését jelentette a társadalomban.

A fő viseleti  elemek és fegyverek eloszlása nemi és életkori kategóriák szerint Nyugat-Magyarországon, Kr. e. 2200–1500 között (Grafika: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, Varga Zsóka)

A másik fontos mérföldkő a második gyermekkor időszaka (7/8–12 éves kor között) lehetett, amelyet több esetben a felnőttekhez hasonló viselet és reprezentáció jellemez. Bár mai szemmel a nemi érésnél ez korábbra esik, azonban a neolitikumtól a kora középkorig megfigyelhető az, hogy az ebben az életszakaszban elhunytakat övező temetési mód közel azonos a felnőtt nőket és férfiakat jellemző rítussal. Ez nemcsak a biológiai érettséggel, hanem a felnőtt korba átvezető beavatási szertartásokkal is kapcsolatban állhat. Felmerül annak lehetősége, hogy a gyerekeket nemcsak az életükben betöltött státuszukat jelző tárgyakkal, hanem a számukra elérhető nemi és szociális identitás attribútumaival temetik el, azaz a temetési módjuk a biológiai és társadalmi életkoruknál egyaránt idősebb életkort mutat. 

Mindenesetre – az írásbeliséggel rendelkező társadalmak esetében is – a források azt igazolják, hogy a lányok és fiúk a kamaszkor folyamán a közösség teljes jogú tagjaivá váltak. Bár minden egykori és mai életútnak vannak egyéni sajátosságai, összességében azt láthatjuk, hogy társadalmi szempontból a felnőttkor kezdete a biológiai fejlődés végénél korábbra tehető  a különböző régészeti és történeti korszakokban. 

Felhasznált irodalom

Baxter, J. E. (2008). The Archaeology of Childhood. Annual Review of Anthropology 37, 159–175. https://doi.org/10.1146/annurev.anthro.37.081407.085129

Bickle, P. & Fibiger, L. (2014). Ageing, Childhood and Social Identity in the Early Neolithic of Central Europe. European Journal of Archaeology 17 (2), 208–228. https://doi.org/10.1179/1461957114Y.0000000052

Danová, K. (2012). Deti na pohrebiskách staršej doby bronzovej (The children on the Bronze age cemeteries). Sborník Národního muzea v Praze, řada A – Historie 66, 17-26.

Fülöp, K. (2016). Különleges késő bronzkori gyermeksír és miniatűr edénykészlete (A special Late Bronze Age child grave and its miniature vessel set). Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve 25, 121–131.

Melis, E. (2023). Becoming Adults: The state of children in the Middle Bronze Age of Western Hungary. Hungarian Archaeology 12/3 (Autumn 2023) 14–26. https://doi.org/10.36338/ha.2023.3.2 

Rebay-Salisbury, K. (2017). Breast is best – and are there alternatives? Feeding babies and young children in prehistoric Europe. Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien 147, 13–29.

Rebay-Salisbury, K., Pany-Kucera, D., Spannagl-Steiner, M., Kanz, F., Galeta, P. & Salisbury. R. B. (2018). Motherhood at Early Bronze Age Unterhautzenthal. Archaeologia Austriaca 102, 71–134. https://doi.org/10.1553/archaeologia102s71

Rebay-Salisbury, K. & Pany-Kucera, D. (2020). Introduction. Children’s developmental stages

from biological, anthropological and archaeological perspectives. In Rebay-Salisbury, K. & Pany-Kucera, D.(eds.). Ages and abilities: the stages of childhood and their social recognition in prehistoric Europe and beyond. Childhood in the Past Monograph Series 9, Oxford, 1–9.

Reschreiter, H. & Kowarik, K. (2019). Bronze Age Mining in Hallstatt. A New Picture of Everyday Life in the Salt Mines and Beyond. Archaeologia Austriaca 103, 99–136. https://doi.org/10.1553/archaeologia103s99

Sofaer, J. (2004). The materiality of age: osteoarchaeology, objects, and the contingency of human development. Ethnographisch-Archäologische Zeitschrift 45/2-3, 165–180.

Sofaer Derevenski, J. (2000). Children and Material Culture. New York.